Az Érmelléki Református Egyházmegye I. negyedévi lelkészértekezletén a Teológiai Tudományok Tanszék óraadója, drd. Kulcsár Árpád tartott előadást március 8-án.
Oroszi Kálmán érseléndi lelkipásztor beszámolója az eseményről:
Első negyedévi lelkészértekezletre gyűlt össze több mint húsz érmelléki lelkipásztor Bihardiószegen, március 8-án. Kovács Gyula margittai lelkipásztor, lelkészértekezleti elnök köszöntő szavai után Mike Pál magyarkéci lelkipásztor szólta Isten Igéjét az Ez 37,1-14 szakasz alapján.
Kulcsár Árpád értarcsai lelkipásztor a tavalyi esztendőben érkezett haza egy éves hollandiai tanulmányairól. Előadásában az ott megszerzett élményeiről, tanulmányairól számolt be. A lelkipásztor elmondta, hogy a kampeni Gereformeerde Vrijgemaakt Theologische Universiteit missziológia mesteri szakán tanult, a Stichting Fundament ösztöndíjasaként. Az alapítvány már több mint húsz éve támogat a Kárpát-medencében református lelkipásztorokat tanulmányaikban. Több lelkipásztor is doktori oklevelet, vagy mesteri diplomát szerzett már az alapítvány támogatásával.
Az IJssel folyó partján elterülő kis városban korábban két teológiai intézet is működött, azonban az utóbbi években már csak egyben lehet teológiai tanulmányokat végezni, a másik megszűnt. A teológiai intézetben évről évre sok külföldi diák tanul, Dél-Koreából, Indonéziából, Indiából, Afrikából és a Kárpát-medencéből is érkeznek tanulni vágyók hosszabb-rövidebb időre. Az előadó külön köszönetet mondott Nt. Rákosi Jenőnek, és kedves feleségének, akik hollandiai tartózkodásuk idején vették a fáradtságot, és meglátogatták Kampenben.
Szolgatársunk előadását azzal a triviális megállapítással kezdte, hogy Európa a poszt-keresztyénség korszakába lépett. Ennek eszmetörténeti, antropológiai, teológiai, vallástörténeti és missziólógiai okait vázolta a továbbiakban. Az eszmetörténeti okok között a felvilágosodás, a racionalizmus, evolucionizmus, a technikai innovációk játszottak szerepet. Az antropológiai okok a világ népességének robbanásszerű növekedésében keresendők. Jelenleg Európa összlakossága alig valamivel több, mint fele Indiának, és kevesebb, mint fele Kínának. A népességarányok ilyen értelmű megváltozása bizonyos kultúrák megerősödéséhez, mások meggyengüléséhez vezetett. Európa számára a történelmi folyamatok kedvezőtlenül alakultak az elmúlt századokban, de különösen a 20 században. Világháborúk, országhatárok módosítása, mesterséges módon létrehozott országok, Nyugat és Kelet közötti törésvonal (kapitalizmus/kommunizmus), szekularizáció, és sok egyéb játszott közre abban, hogy a világ nagyhatalmi rendjében Európa fokozatosan visszaszorult politikai, gazdasági téren. A migrációs folyamatok is kedvezőtlenül alakították a keresztyénség helyzetét (gazdasági okokból Keletről- Nyugatra; a muszlim népesség európai növekedése).
A teológiai tudományok művelésében a racionalizmus, liberalizmus nem kedvezett a helyes misszió végzésének. Európa a 20 század elején még gyarmatai bűvkörében élt, a misszió inkább kolonizációnak felelt meg, ahol a nemzeti és felekezeti érdekek messzemenőkig befolyásolták a missziói munka alakulását (Ef 2, 21). Európa missziói szempontból saját magáról elfeledkezett, a misszió fogalma összekeveredett a diakóniával, a missziót egyre inkább a diakónia helyettesítette. A keresztyénség a 20 században a misszió helyett a szociális ellátórendszerben, mint „kiszolgáló” vagy „ellátó”- intézmény jelent meg. Mindeközben Európában megnőtt az érdeklődés a keleti vallások irányában (elsősorban hinduizmus), valamint sokan, a keresztyénséget elhagyók ateista álláspontra helyezkedtek.
Fontos különbséget tenni, hogy a misszió nemcsak diakónia, viszont a diakónia mindig misszió. Amíg a 19 században a misszionáriusok szinte kizárólag európaiak és Egyesült Államokbeliek voltak, mára a világban tevékenykedő misszionáriusok 2/3-a fekete vagy ázsiai. Európa újra missziós területté változott, ahol jelenleg amerikai, afrikai, ázsiai misszionáriusok tevékenykednek túlnyomó többségben.
Az előadó kihangsúlyozta, hogy a pillanatnyi állapot bár első látásra vészjóslónak tűnik, meg kell látnunk a lehetőséget, amit az Úr felkínál, hogy újra bekapcsolódjunk a missziójába, hiszen a keresztyének missziója „Missio Dei”, ahogyan arra a Karl Barth, a 20 század egyik meghatározó teológusa rámutatott. Európának gyülekezet-építő (revitalizáló) és gyülekezet-alapító misszióra van szüksége. Teljes missziói energiánkat az európai társadalom újbóli keresztyénné tételére kell fordítani. Ehhez a szolgálathoz azonban felkészülésre van szükség. Ahogy 100-150 éve a misszionáriusokat felkészítették a szolgálatra, úgy ma is felkészült emberekre van szükség (Mt 9,36-38).
Felmerül tehát a kérdés: hogyan tudunk felkészülni a misszióra? David Bosch korszakos művében (Paradigmaváltások a misszió teológiájában) arról beszél, hogy elméletileg nincs szükség külön missziói szaktárgyra a teológiai oktatásban, mert a missziológia arra hivatott, hogy valamennyi tárgyat átjárja, és nem arra, hogy a teológiai tudománykörön belül külön ’szektort’ képezzen. Egyfelől az egész tanmenetet át kell hatnia, s nem egy külön tárgyat képeznie, másfelől azonban mégiscsak szükség van különálló tárgyként is rá, mégpedig két okból: a teológiai szaktárgyak körében kritikai funkciót töltsön be, folyamatosan ösztönözve a teológiát, hogy betöltse Istentől kapott feladatát; illetve, hogy a missziós vállalkozásokat kritikusan kísérje, az alapok, célok, üzenet, módszerek tekintetében kutatásokat végezzen. A missziológiai reflexió lényegi eleme kell hogy legyen a keresztyén missziónak.
Örvendetes az a tény, hogy a misszió, mint munkafolyamat az elmúlt évszázad kezdete óta ökumenikus keretek kezdett el működni. A világmissziós konferenciák, az Egyházak Világtanácsának rendszeres nagygyűlései a felekezeti párbeszéd megerősödését hozták magukkal. Ebben a szellemiségben tanulhatunk egymástól - különféle felekezetek -, hiszen a cél azonos: lelkeket vezetni az Élet Urához, Krisztushoz.
A gyülekezetépítés, (vagy ahogyan a nemzetközi szakirodalomban emlegetik, revitalizáció) kapcsán az előadó Rick Warren amerikai baptista lelkész siker-könyvét idézte az 1Thessz 5, 21 igevers tanítása szerint „Mindent megpróbáljatok; ami jó, azt megtartsátok”. A könyv szerzője szerint a lélekszámban növekvő gyülekezetek a fogékony emberek elérése összpontosítanak; amelyek nem növekednek, az inaktív emberek noszogatására. Könnyebb egy nyitott ajtón bemenni, mint szüntelenül zárt ajtókon döngetni. Félünk a változtatásoktól, az újításoktól, ezért igaz lett az a mondás: ha mindig azt tesszük, amit mindig is tettünk, mindig ott leszünk, ahol mindig is voltunk. Stratégiára van szükség a gyülekezeti munka minden területén (prédikálás, pásztoráció, katekézis, diakónia stb.).
A gyülekezetalapítás még kényesebb kérdés, amelyben az un. mega-church (nagy-gyülekezet) kontra kis közösségek nézőpontbeli különbsége ütközik markáns módon. Vannak vélemények, amelyek a nagylélekszámú gyülekezeteket egyenesen a missziói munka egyetlen fokmérőjének tartják, mások óvatosságra intenek, és azt mondják, hogy a kisebb lélekszámú gyülekezetek biztosítják az ideális közösségi légkört a lelki életben való növekedésre. Az előadó néhány extrémnek is mondható példát hozott fel annak szemléltetésére, hogy pl. Dél-Koreában akad több százezer lelkes gyülekezet is, ahol több száz lelkipásztor végzi a szolgálatát, ahogy az Egyesült Államokban is nagyon népszerűek a mega-church-ök, több tízezres tagsággal. Az előadó a kisebb lélekszámú gyülekezeti modell mellett foglalt állást, több missziológus véleményében osztozva, mi szerint egy lelkipásztor nagyjából egy ötszáz lelkes gyülekezetet tud hatékonyan építeni. Nem kevesebb, hanem több lelkipásztorra, önkéntes gyülekezeti misszionáriusra, diakónusra van szükség.
Előadása végén a témába vágó magyar nyelven is elérhető szakirodalmat ismertette a jelenlévőkkel, javasolva a további tájékozódást a témában, és megköszönte Kovács Gyula lelkészértekezleti elnöknek az előadásra való felkérést.
forrás: teologia.partium.ro