Vallásomat el nem hagynám

Részlet az előtanulmányból:

"Egyházi köznyelvünkben október havát a reformáció hónapjaként is szoktuk aposztrofálni. Kiadványunk megjelenésének esztendejében október hava azok közé tartozik, amely reformációra való emlékezésünk rendjén, a nagy évfordulók sorában, ismét rendkivüli magaslaton állít meg bennünket. Mondhatjuk ezt azon Királyhágómelléki Református Egyházkerület és Partiumi Keresztény Egyetem képviselőiként, akik Anyaszentegyházunk egyik szimbólikus könyve, a Heidelbergi Káté születésének 450. évfordulóján, másokkal együtt és mellett, eme kötettel szeretnének méltó emléket állítani. 

A kiadványunkban helyet kapó kéziratos káték publikálásával nemcsak az a célunk, hogy megmentsük őket a történelem enyészetétől, hanem az is, hogy általuk emlékeztessünk, s a műfaj továbbgondolására sarkalljunk. Az Anyaszentegyház asztalára helyezett kiadványukkal egyfelől további kutatásra szeretnénk bíztatni, másfelől nem titkolt módon impulzusokat is adni annak felismerésére, hogy református identitásunk ápolása, erősítése és terjesztése érdekében lehet ma is, és bármely korban hasonló feladatokra vállalkozni. Talán nem volna ördögtől való kezdeményezés, ha minden lelipásztor, vagy az Anyaszentegyház szolgálatában álló személy megírná a maga magyar református identitását nyilvánval(l)óvá tevő, személyes hitvallását. 

Kötetünk magyarázó alcímében, a megfogalmazottak értelmében, a következőkben négy (részben) kéziratos konfirmációs kátét bocsátunk közre, minden egyéb kommentár és hozzáfűzhető vélemény nélkül. Előtanulmányunkban a káték keletkezési körülményeit, valamint formai és tartalmi szempontjait mutatjuk be röviden. Úgy gondoljuk, hogy ezek a művek hitvallás-kortükrök, amelyek az Anyaszentegyház népe iránt hatalmas felelősségérzetből születtek, egy-egy sajátos korszak külső hatására és belső igényére."

2013, október.